Mindenki ismeri a mondást: harapni lehet a friss levegőt. És valóban van, hogy lehet. A fűszerek sem maradhatnak ki: egy kis kén-dioxid, egy csipet azbeszt, egy leheletnyi szén-monoxid. Így készül a habcsók szmogból.

Mivel a tojáshab felverése során csapdába esik a levegő, ezzel a technikával „begyűjthető” a légszennyezettség. Az amerikai Center for Genomic Gastronomy Szmog Kóstoló projektje 2011-ben azzal a céllal indult, hogy a szennyezett levegővel elkészített habcsókokat olyan politikusokkal, cégtulajdonosokkal, felelős (és felelőtlen) döntéshozókkal kóstoltassák meg, akiknek lépéseket kellene tenniük a levegőminőség javítása érdekében.

A szervezők akkora port kavartak abszurdnak tűnő ötletükkel, hogy azóta is tartanak kóstolókat. 2015-ben kezdődött az együttműködés az Edible Geography blog szerzőjével, Nicola Twilley-vel, aki a Kaliforniai Egyetem kutatóival karöltve összeállította a nagyobb városok szmog receptjét. Mini szmog kamrákat hoztak létre, amelyekben mesterségesen elő lehet állítani távoli helyek szennyezett levegőjét, s így utazás nélkül elkészíthetik az adott területre jellemző egyedi zamatú desszerteket. A tojáshab legnagyobb része, 90%-a levegő, így a különböző városok levegőjével ízesített falatkák eltérő aromájúak lesznek.

A szmog habcsókok mindig nagy hatást gyakorolnak a közönségre. Környezetünk egyik láthatatlan összetevője válik ezzel a módszerrel láthatóvá, kézzel foghatóvá. Természetesen nem kell attól tartani, hogy mérgezőek lennének ezek az édességek: nap mint nap ugyanazt a levegőt szívják az emberek, amiből a bemutatókon csak egy-egy falatot kóstolnak meg.

Inkább attól félhetünk, hogy - mivel tiszta levegővel készült habcsókokat a szmogtól szürke, ködös környezetünkben képtelenség készíteni - talán már sosem tudjuk meg, milyen is a tiszta napfény íze.

Írta: Bajkay Ágnes