Bizonyára mindannyian láttatok már a tévében természetfilmeket, vagy katasztrófafilmeket, melyekben különböző méretű és erősségű tornádók végeztek hatalmas pusztításokat. De mi is a tornádó, illetve hogyan alakul ki? Kell-e tartanunk hasonló katasztrófák bekövetkezésétől, egyáltalán kialakulhatnak-e a képernyőkön megjelenő szörnyetegek hazánkban is?

forrás: pixabay.com

A tornádó nem más, mint egy intenzíven örvénylő légoszlop, mely gomoly-, illetve zivatarfelhőknél léphet fel, és legalább a felhő aljától a talajig ér. Ez utóbbi kritérium nagyon fontos, ha ugyanis a tölcsér nem éri el a talajt, akkor csak felhőtölcsérről, más néven tubáról beszélünk. A tornádó-tölcsért általában a felszínről felkavart por, törmelék, avagy a levegőben lévő vízgőz megfesti, ennek nyomán láthatjuk szabad szemmel is a jellegzetes tölcsért. Persze ez nincs mindig így, vannak esetek, amikor komoly nehézséget okoz annak eldöntése, hogy most éppen tornádóról van szó, vagy csupán felhőtölcsért kapott valaki lencsevégre.

Kialakulásukat tekintve két típust különböztethetünk meg: vannak szupercellákhoz (forgó zivatarcellákhoz) köthető mezociklonális tornádók, illetve talaj közeli tartós összeáramlás révén kialakuló nem mezociklonális tornádók. Utóbbiak erőssége azonban általában gyengébb, mint a szupercellákban fellépő társaiké.

Erősségük osztályozása a végzett pusztításon alapuló hagyományos Fujita-skála, illetve a 2007-ben bevezetett korrigált Fujita skála, vagyis az EF-skála alapján történik. Utóbbi bevezetésére a Fujita skála hiányosságai miatt volt szükség. A tornádó okozta károk ugyanis nagymértékben függnek az adott terület beépítettségétől, az épületek minőségétől, fizikai tulajdonságaitól is. Míg egy EF0-ás erősségű tornádó csupán kisebb fákat, közlekedési táblákat csavarhat ki, addig egy EF2-es erősségű például már tetőszerkezeteket is megrongálhat, egy EF4-es pedig a kőházakat is romba dönti.

Felvetül a kérdés, hogy előfordulhatnak-e egyáltalán tornádók Magyarországon? A válasz természetesen igen, de nem olyan gyakori jelenség. Észak-Amerikában az észak-déli irányú hegyvonulatok kedvező feltételeket nyújtanak a tornádók képződéséhez, így ott igen gyakori jelenségnek számítanak. Hazánkban, csakúgy, mint Európában a domborzati viszonyok ugyan nem kedveznek a kialakulásuknak, de attól még előfordulhatnak. Napjainkra szinte minden évben észlelnek tornádót Magyarországon, sőt évente átlagosan 10-12-t is. Ezek többsége persze gyengébb EF0-ás, EF1-es kategóriába tartozik, ráadásul többnyire lakott területeken kívül tombolják ki magukat. Tekintettel arra, hogy a tornádók gomoly-, illetve zivatarfelhőkhöz kötődnek, hazánkban döntően a nyári félévben bukkannak fel. Az idei év sem telik el tornádómentesen, csak idén eddig 6 tornádót figyeltek meg hazánkban (Báta, Szolnok, Besenyőtelek, Debrecen, Székesfehérvár, Dunaújváros), mindegyiket májusi zivatarokhoz kapcsolódóan.

A valaha feljegyzett legerősebb tornádó 1924. június 13-án pusztított hazánkban Bia és Vác települések között. A maga F4-es erősségével (EF5-ös erősségűnek felel meg az EF skálán) egész településeket döntött romba. Egy az akkori esethez hasonló légörvény átvonulása bármely nagyvárosban óriási katasztrófával járna. Ennek esélye azonban igen csekély, de nem lehetetlen, rengeteg légköri tényező „szerencsés együttállása” szükségeltetik hozzá.