Manapság egyre többet hallani az aktív naptevékenységről, valamint az ezzel járó látványos, a légkörben megjelenő sarki fényről. A Nap kitörések zavarhatják a műholdak működését, a GPS navigációt, a rádiós kommunikációt és az áramellátást is, ezért elengedhetetlen ezek előrejelzése.

A Napunk állandó változásban van, a felszínén időnként észlelhető sötétebb foltok nem állandóak. A napfoltok olyan tartományok, amelyben a mágneses térerősség erősen koncentrált. Ezek területén napkitörésekkel együtt járó koronaanyag kidobódások (CME) is megfigyelhetőek.

Jelentős napkitörés látható február 20-án és 21-én a NASA felvételén. Érdekesség, hogy a Naptól jobbra a SOHO-2875 üstökös kerüli meg központi csillagunkat.
Forrás: NASA
  
Kisebb intenzitású kitörések az elmúlt hónapokban és napokban is történtek. Május     13-án történt kitörés hatására, az előrejelzések alapján a napszél bolygónkat           május 17-én érte  el. A vártnál azonban kisebb geomágneses aktivitást mutatott, így a kis intenzitás miatt nem járt jelentős következményekkel.
A közel múltban a szemfülesek látványos és nem túl gyakori eseménynek lehettek szemtanúi. 2015. március 17-én nagy intenzítással töltött részecskék milliárdja lépett kölcsönhatásba a Föld mágneses terével és légkörével, aminek köszönhetően Magyarországon is észlelhető volt sarki fény. 
 
A NOAA előrejelzése a napszél helyzetére vonatkozólag május 17-re 
Forrás: NOAA
  
A történelem során extrém esetek is előfordultak. A legerősebb geomágneses vihar, amit az emberi társadalom valaha megtapasztalt 1859-ben következett be. A nappali égbolt fényessége megnövekedett, illetve az éjszakai égbolt alatt az olvasás sem jelentett problémát. A sarki fényt szokatlanul távoli, egészen a trópusi szélességekhez közeli helyeken is megfigyelték, mint Kuba, a Bahamák és Hawaii felett is. A napkitörés észlelője, Richard Carrington után, Carrington-eseménynek nevezték el. A statisztikai számítások alapján ilyen intenzitású geomágneses vihar átlagosan 500 évente jelentkezik.
  

A NASA felvételén X-kategóriás kitörések sorozata figyelhető meg 8 napon keresztül 2014. október 19-27.
Forrás: NASA
  

Milyen kategóriákba sorolhatóak a napkitörések?

A kutatók a röntgensugárzást az 1 és 8 Angstrom (10-8 és 10-3Wm-2) közötti értékek között osztályozták. Az 5 kategória (A, B, C, M, X) közül az X-osztályba tartozóak a legnagyobbak (a Carrington-esemény 190szer nagyobb volt az X-class alsó határától), ilyenkor áramszűnet és tartós geomágneses vihar lép fel. A közepes nagyságúak az     M-osztálybeli kitörések, amik rövid kommunikációs zavarokat okoznak egy-egy rádió sávban.

A röntgensugárzás mennyisége 2015.05.18. hétfő
Forrás: NOAA
 Újabb periódus? 
  
A naptevékenységre jellemző 11 éves ciklus már jól ismert. A legújabb kutatások azonban egy új, rövidebb közel 1 éves ciklusra mutattak rá. Az újonnan felfedezett szezonális időszak valószínűleg a Nap mágneses terében fellépő koncentrált térerősségű sávok változásainak köszönhető. Ezek a sávok az év során a Nap egyenlítője felé elmozdulva gyengülnek. A kutatások célja, hogy kiderítsék mi okozza a mágneses sávokat és mennyire befolyásolja ez a 11 éves ciklust.
  

A Napon megjelenő intenzív mágneses térerősségű sávok
Forrás: NCAR-HAO

A Nemzeti Légkör Kutató Központ (NCAR) Magas Légköri Obszervatóriumának (HAO) vezérigazgatója, Scott McIntosh szerint, az emberek nem fordítanak nagy figyelmet erre a rövid ciklusra, pedig jelentős befolyással bír a Nap sugárzására, a napszélre és a napkitörésekre, amik hatással vannak a földi életre.
  
Napjainkban rengeteg internetes felületről informálódhatunk az aktuális helyzetről. A NASA honlapján nagy mennyiségű adat kerül elérhetővé a nyílvánosság számára. További naprakész  információval, előrejelzéssel és érdekességekkel szolgál a NOAA Forecast és Spaceweather folyamatosan frissített oldala is. Az említett oldalakon nemcsak Napunkról, hanem az univerzumban történt érdekes és kivételes jelenségekről is tájékozódhatunk.