Ritka természeti esemény volt péntek késő este megfigyelhető a Tátra nyugati vonulatai felett. A csupán 1989 óta ismert jelenséget egy cseh amatőr csillagász, Martin Popek 285 kilométerre nyugatra rögzítette.
A vörös lidércek erős zivatarok felett kialakuló, gyakran 50 kilométerre feltörő, halvány (ezért csak éjszaka látható) kisülések. A jelenséget idehaza a soproni MTA GGKI aktívan kutatja, elsőként 2007. augusztus 10-én fotóztak hazánkban ilyen jelenséget, azóta több száz megfigyelés történt, ezek közül nevezetesebb a 2011. június 23-i nap, amikor a Balatonról több lidérc is látszódott.
szöveg és kép forrása: idokep.hu
Magas légköri fényjelenségek, avagy lidércek és manók az égen
A magas légköri fényjelenségeket - TLE-k (Transient Luminous Events) azaz „rövid életű felvillanások” - csupán néhány évtizede figyelték meg először, amikor a pilóták repülés közben heves zivatarok felett felvillanásokat láttak a Középnyugaton. Később a NASA által készített űrfelvételeken is megjelentek. Azóta fényes jelenségek sokaságát ismerjük légkörünkben. Nem csupán a villámlások és a sarki fény ragyogják be égboltunkat, hanem sprite-ok, halo-k, manók (elfek), blue jet-ek és talán más fényjátékok, melyek létezéséről még csak nem is tudunk.
A zivatarfelhők fölötti fényjelenségek egy-egy átlagon felüli felhő-föld villámkisülést követően, a 40-90 km-es magasságban tűnnek fel, és csupán néhány ezredmásodpercig élnek. Amikor ez a kisülés bekövetkezik, a levegő nitrogén molekulái általában piros fényt sugároznak, ez a felhő tetejéhez közelebb a légkör különböző karakteréből adódóan kék színű lesz. A lidércek, (angolul sprite-ok) a sarki fényhez, vagy bármilyen légköri fényjelenséghez hasonló módon bocsátanak ki fényt. Keletkezésükkor a fellépő nagyon erős elektromos erő felgyorsítja az elektronokat, melyek különböző részecskékkel ütköznek, és ionizált csatornákat alakítanak ki.
A lidércek alakja változatos lehet a légkör jellegétől függően. Alapvetően két kategóriába sorolhatók: „répa” és „oszlopos”. Néhány közeli képen a „répa” lidércek alsó részénél apró 100m körüli szélességű fényes csatornák, szalagok látszanak. Ezek az „indák” alkotják a „répa” gyökerét. 60-70 km-es magasságban azonban már nem különülnek el ilyen szép struktúrák, az egész egy - akár 100km-es horizontális kiterjedésű - vöröslő felhőnek hat. Az „oszlopos” lidércek szinte minden magasságban azonos szélességűek, de néha itt is megfigyelhetők kis „indák”.
kép forrása: spritesandjets.com
Előfordulási magasságuk miatt a megfigyelőnek messzire kell tartózkodnia a zivatarfelhőtől, (150-200 km) hogy fölé lásson. A világűrből az Európai Űrügynökség a lidércek globális előfordulásának vizsgálatát egy új, ASIM nevű eszközzel szeretné megvalósítani, melyet Nemzetközi Űrállomásra telepítenek majd.
kép forrása: eurosprite.blogspot.hu
A lidércek olyan zörejjel járnak, amit az emberi fül nem képes érzékelni. Kutatók speciális eszközökkel tanulmányozzák ezeket az alacsony frekvenciájú jeleket. A hang mellett kevés Nitrogén-oxidot is kibocsáthatnak, ami az ózon réteget roncsolja, a folyamat azonban nagyon rövid ideig tart, és nem következik be nagy rendszerességgel, így valószínűleg elhanyagolható a hatása.
Az ismert TLE jelenségek tárháza ezzel koránt sem ér véget, a trollok és gnómok még sok titkot rejthetnek…
Utoljára kommentelt bejegyzések