Ózon: barát vagy ellenség?

Sokat halljuk, hogy a nyári csúcsforgalomban megnövekszik az ózonkoncentráció, és ez káros hatással van a szervezetünkre. Szintén a nyári hőség időszakában szokott szó lenni az ózonpajzsról, mely a veszélyes UV-sugárzás ellen véd. Most akkor barát vagy ellenség az ózon?

A rövid válasz a következő: attól függ, hogy hol van.

A légkör alsó rétegében (troposzféra) található ózon a napsugárzás hatására keletkezik a közlekedés, illetve műtrágyázás során kibocsátott légszennyező anyagokból. A troposzférikus ózon irritálja a nyálkahártyát, károsítja a növényzetet. A megnövekedett ózonkoncentráció az ún. Los Angeles-típusú (fotokémiai) szmoghoz vezet. A fotokémiai szmog fejfájást okozhat, nyálkahártya-irritációt eredményez, nehézlégzéssel, rosszulléttel jár, de legrosszabb esetben növelheti a halálozás gyakoriságát is. A legveszélyeztetettebbek a csecsemők, idősek, légzőszervi és keringési megbetegedésben szenvedők.

Mike Abrahams/Alamy

A légkör magasabb rétegében (sztratoszféra) található a légköri ózonmennyiség 90%-a. A magaslégköri ózon elnyeli az ultraibolya-sugárzás egy részét, ezzel csökkenti földfelszínre érkező UV-sugárzást, így védi az élővilágot. A sztratoszférikus ózonréteg bizonyos területek fölött mára elvékonyodott. Az ózonpusztulás fő okozói az ún. CFC-gázok (klórozott, fluorozott szénhidrogének), melyek a második világháború után terjedtek el, hűtőgépekben, légkondicionáló berendezésekben, hajtógázokként, habosító anyagként használták őket. Az 1980-as években nemzetközi egyezményekkel szabályozták a káros CFC-k kibocsátását, így mára jelentős mértékben lecsökkent az alkalmazásuk. Sajnos a gázok hosszú légköri tartózkodási ideje miatt e pozitív folyamatok a légköri koncentrációcsökkenésben még nem éreztethetik jelentős mértékben hatásukat.

A troposzférikus és sztratoszférikus ózon környezeti hatása tehát ellentétes: míg a troposzférikus ózon feldúsulása okoz környezeti problémát, addig a sztratoszférikus ózon koncentrációjának csökkenése a káros.

És ha már ózon, meg kell említeni a kétezres évek híres moldáv-román fiúzenekarát, az O-Zone-t, melynek leghíresebb dala annak idején meghódította Európát.

0 Tovább

Folytatódik a tavaszi „jégvarázs”

A szokásosnál is hűsebb tél után, az idei tavaszi időjárás is bővelkedett a fagyos meglepetésekben. Ugye a február végi és márciusi melegrekordok után (pl.: febr. 28. Kiszombor, 21,6 C°) áprilisban visszatért a tél, országos havazással, járhatatlan utakkal, áramszünettel és megközelíthetetlen településekkel. Úgy néz ki a május sem múlik el fagy és jég nélkül, mert néhány napja megdőlt az országos hidegrekord a korai fagyosszentek alkalmából (máj. 11. Zabar -2,4 C°). Most pedig a kialakuló heves jégesők miatt izgulhatunk...

Ilyen változékony, és sokszor nagy kárt okozó meteorológiai helyzetek idején, óhatatlanul sokakban felmerül a vágy, hogy de jó lenne valahogy az időjárást befolyásolni… Persze mások rögtön rávágják: „Azt kéne még csak! Nem elég, hogy tönkretesszük a környezetünket, még az időjárást is kényünk-kedvünk szerint akarjuk irányítani!?” Talán azonban még az ellenzők nagy része is egyetért azzal, hogy a természetnek, és embernek is egyaránt nagy kárt okozó meteorológiai jelenségeket jó lenne valahogy befolyásolni, enyhíteni. Bár sajnos (vagy szerencsére) még nem értünk el átütő sikereket az időjárás tudatos befolyásolásában, de azért vannak olyan területek, ahol már megvan a módszer és a technológia a megelőzésre. Ilyen jól elhárítható időjárási jelenség a jégeső is.

Épp a minap láttam a megdöbbentők videókat a gyöngyösi jégesőről, és a kialakuló jeges árvízről. Talán kevésbé jól dokumentáltan, de hasonlóan nagy károkat okozva több helyen is kialakul(t) jégeső, a mostani bizonytalan időjárási helyzetben. Elgondolkodtam én is, hogy ha egyszer megvannak a módszerek, sőt emlékeim szerin már régebben itthon is sikerrel alkalmazták őket, akkor miért nincs jégeső-elhárítás Magyarországon? Miért nem lehet erről mostanában hallani?

Nézzük meg először is milyen tudományos és kevésbé tudományos eszközökkel akarták az idők folyamán a jégesőt megelőzni… Megfigyelések alapján, már az ezernyolcszázas években próbálták az ég felé fordított ágyúk hangjával elkergetni a viharokat, kevés sikerrel.

Később robbanótöltettel megrakott rakétákat vetettek be a jégképződés ellen, célzottan a felhőkbe irányítva és úgy gondolták, hogy a robbanás következtében tovaterjedő lökéshullám összetöri a jégszemcséket. Sajnos ez a módszer sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A XX. század közepén jöttek rá, ha a jéghez hasonló kristályszerkezetű anyagokat juttatunk (kaolin, ólom- és ezüstjodid, valamint a fémoxidok többsége) a felhőkbe, akkor ezek ugyan elősegítik a jégszemcsék kialakulását, de megakadályozzák nagyobb méretűvé válásukat.

Ma ezen elv alapján, három eljárással akadályozzák meg a nagyobb jégdarabok kialakulását:

  • A háttérmagvasítás során már a zivatarfelhő kialakulása előtt 
         igyekszenek a reagens anyagot szétszórni a teljes veszélyeztetett
         légtérben. Ennél a módszernél általában repülőgépről juttatnak ki
         ezüst-jodidot. Nagyobb területre ez a módszer nagyon költséges, illetve
         zivatarfelhő kialakulása esetén pedig veszélyes.

  • Az injektáló magvasítás során rakétával juttatják a zivatarfelhőbe a
         szükséges mennyiséget. Sokkal célzottabban pontosabban lehet vele a
         megfelelő helyre és mennyiségben szétszórni az ezüst-jodidot, alkalmas
         már kialakult zivatarfelhők esetén is, viszont ez is elég költséges, főleg
         nagyobb területek megvédésére.
  • A feláramlás magvasításakor is ugyanazt az elvet használják, mint a
         fentieknél, de itt a felszínen elhelyezett un. talajgenerátorokkal, a
         talajból természetesen feláramló vízpára segítségével juttatják fel a
         megfelelő magasságba a reagenst. Itt egyszerűen elégetik az
         ezüst-jodidot, és a felszálló füst tartalmazza a kristályokat. Megfelelő
         helyeken felállítva ezeket a füstölőket, akár nagyobb térségek is
         védhetőek. Talán ez a legköltséghatékonyabb rendszer, mivel így
         elkerülhetőek a drága repülő eszközök használata.

Magyarországon az idők folyamán többféle módszerrel védekeztek a jégesők ellen. Az első komolyabb, nagyobb területeket érintő védekezés, 1976-tól indult Tolna, Baranya, és Somogy megyében, rakétás eljárással. 1991-től már a talajgenenerátoros technikával szervezték újjá a védelmet, ugyanezekben a megyékben, illetve 2014-től az Egri Borvidék is felépített egy 19 eszközből álló hálózatot. Ezek a rendszerek azonban csak az ország viszonylag szűkebb régióiban nyújtottak védelmet. Ha országos védelem egyelőre nincs is, de ezekben a régiókban így is kimutatható a védekezés jótékony hatása. A védekezés kezdete előtti átlagosan, évente 4,3%-os kárarányhoz képest az új rendszer bevezetése után 0,91%-os kárarányt sikerült elérni, ami 74%-os kárcsökkenést eredményezett.

Ezek nagyon szép eredmények, de sajnos nem nagyon vigasztalják az ország más régióiban évről évre egyre komolyabb károkat elszenvedő embereket. Szerencsére úgy tűnik, hogy rövidesen országos hálózat fog kiépülni, ugyanis idén ősszel az Nemzeti Agrárgazdasági Kamara koordinálásával, egy 984 talajgenerátorból álló rendszert kezdenek építeni, amely a tervek szerint 2018 májusára üzemkész lesz.

Ehhez a jó hírhez két megjegyzésem lenne. Egyrészt ismét felértékelődik a meteorológiával foglalkozó szakemberek szerepe, mert a védekezés egyik legfontosabb sarokköve a pontos, és megbízható előrejelzés lesz. Másrészt remélem, hogy e hálózat kiépítésénél nem csak mezőgazdasági területekre, hanem a településen élőkre is gondolnak, hisz az elmúlt években nem egyszer a városokban, épületekben és járművekben is igen nagy károk keletkeztek, amely véleményem szerint indokolttá teszi a lakott területek védelmét is.

Szűcs László

1 Tovább

Beléd üt-e a mennykő?

Mikor kell tartanunk a villámlástól? Megtudhatjuk-e, hogy milyen messze csapott le? A fizika most is egyszerű választ ad rá.

forrás: pixabay.com

Biztosan mindenki megfigyelte már, hogy villámlás után csak később halljuk a dörgést. Miért is van ez így? Ez egy egyszerű fizikai okból fakad. S ha már fizika, akkor ennek köszönhetően mi magunk is egyszerűen ki tudjuk számolni, hogy milyen távol villámlott tőlünk, vagyis milyen messze van a vihar.

A fény sokkal gyorsabban (299.792 km/s) halad a hangnál (350 m/s). A villámlást szinte a jelenség pillanatában látjuk. Ez már csak azért is érdekes, mert a fény sebessége olyan gyors, hogy kétszer megkerüli a földet csupán egy óra alatt. A hang terjedési sebessége levegőben a tengerszint feletti magasságban körül belül: 350 m/s, vagyis kb. 94 km/h, vagyis a hangnak ehhez a művelethez tizenhét napra lenne szüksége. Ez persze függ a levegő páratartalmától és a hőmérsékletétől is.

Megszámoljuk a villámlás és a dörgés között eltelt másodperceket. Ezt egyszerűen megszorozzuk a hang sebességével, és eredményként meg is kaptuk, hogy milyen messze volt tőlünk a villámlás. Ez azt jelenti, hogy ha tíz másodperc telik el a fény és a hang között, akkor a villám 3500 méterre volt tőlünk.

Vihar esetén ezt fontos lehet tudni. Egy közérdekű, villámvédelemmel foglalkozó weboldal felhívja arra is a figyelmet, hogy ha két kilométernél közelebb villámlik körülöttünk, villámhárító hiányában a villám kárt tehet a háztartási és elektromos berendezéseinkben. Tehát, ha hat másodpercnél kevesebb idő telik el a villám és a dörgés között érdemes kihúzni az elektronikai eszközöket a csatlakozókból.

forrás: pixabay.com

Györfy Borbála

9 Tovább

Lassan olvadó jövő

Átfogó jelentés figyelmeztet a sarkvidéki jégtakaró csökkenésére és ennek hatására bekövetkező tengerszint-emelkedésre.

A térségben végzett mérések alapján az északi-sarkvidék kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a bolygó más területei. Ez gyorsítja a jég olvadását és fokozza a tengerszint emelkedését.

Az északi-sarkvidéki jég idén márciusban volt a legkisebb kiterjedésű, amelyet valaha ebben a hónapban mértek.

A felmérést több mint 90 kutató végezte, amely bizonyítja az északi-sarkon az éghajlatváltozás miatt folyamatban lévő számtalan változást a tengeri jég fokozatos eltűnésétől és a gleccserek olvadásától kezdve az ökoszisztéma és az időjárási viszonyok megváltozásáig.

A kutatók szerint 2011 és 2015 között az északi-sark átlaghőmérséklete magasabb volt annál, mint amit az 1900-as évektől kezdve 2011-ig mértek.  A tengeri jég és ezzel együtt az arktiszi hótakaró kiterjedése folyamatosan csökken, Eurázsiában és Észak-Amerikában a 2000-es évek előtti adatokhoz képest megfeleződött.

A következtetéseket a Sarkvidéki Megfigyelő és Értékelő Program néhány évente elvégzett méréseinek eredményeiből vonják le, majd egy jelentés formájában továbbítják az Északi-sarkvidéki Tanács számára. Ezen kormány-közi fórum célja a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem biztosítása a térségben.

A méréseken túl előrejelzéseket is készítenek a globális tengerszint alakulásáról, amely az északi-sarkot is beleértve figyelembe veszi az összes lehetséges olvadási forrást. A mostani becslések közel kétszeres értékeket tartalmaznak az éghajlatváltozással foglalkozó munkacsoport (IPCC) 2013-as forgatókönyvéhez képest. A legfrissebb számítások szerint az IPCC korábban közepes mértékűnek becsült tengerszint-változás jelenleg a legalacsonyabb kategóriába tartozik.

Az egyik forgatókönyv szerint, amennyiben a szén-dioxid kibocsátás mértéke a párizsi klímacsúcson megalkotott határérték fölé kúszik, a tengerszint 2100 végére átlagosan fél métert is emelkedhet.

Forrás: Nature

Szoucsek Ádám

3 Tovább

Angus a kertek alatt

„Na, most konkrétan halálfélelmem van!” olvasom a húgomtól kapott üzenetet nem sokkal azután, hogy a 2016/17-es viharszezon első saját nevet kiérdemlő ciklonja, Angus eléri a Brit-szigeteket.

ciklon vihar nagy-britannia egyesült királyság írország időjárás élménybeszámoló szélvihar viharszezon
Fotó: Jeremy Segrott (licenc: CC BY 2.0)
 

A Kárpát-medencének is egy igen nyugodt kis szegletéből kikerülni a Brit-szigetek őszi-téli időjárásába sokkolóan hathat az emberre.

„Az esernyőt nyugodtan hagyd itthon.” viccelődtünk az indulás előtt és, mint kiderült tényleg nem sok hasznát vette volna az ottani szélviszonyok között.

Általában igyekszem nem túlzásba vinni a meteorológiai témákat, így a húgom kint léte alatt az időjárás egy darabig nem is került szóba a beszélgetéseinkben. Egyik nap viszont a következő üzenet várt:

„Úristen! Tegnap este olyan vihar volt, hogy…anyám! Na, most már tényleg itt az ősz és én nem akarom a telet, ha már ez ilyen. :D”

Érdekesnek és viccesnek találtam a kétségbeesését, és persze kicsit aggódtam is, de ezek még csak könnyed próbálkozások voltak a légkör részéről.

ciklon vihar nagy-britannia egyesült királyság írország időjárás élménybeszámoló szélvihar viharszezon

Nagyjából egy hónapra rá megérkezett az első olyan ciklon, ami a brit Met Office és az ír Met Éireann meteorológiai szolgálatok riasztási fokozatai alapján már saját nevet is érdemelt.

„Készül itt valami vihar, nagyon fúj a szél, félek. :D” jött az üzenet.

Angus november 20-án csapott le Nagy-Britannia déli részére.

„Nem tudom, mi van, de most nagyon durva a szél.”

„Na, most konkrétan halálfélelmem van!”

A ciklonban mért legnagyobb széllökés meghaladta a 170 km/h-t. A vihar két emberéletet követelt, több mint 1000 háztartás maradt áram nélkül.

Angust még négy társa, Barbara, Conor, Doris és Ewan követte a 2016/17-es viharszezonban.

A Met Office és a Met Éireann közösen próbálja felhívni az emberek figyelmét a közelgő veszélyekre, így a viharszezon kezdete (október 1.) előtt a

Name Our Storms

keretein belül mindenki szabadon küldhet be ötleteket a „vihar” kategóriát elérő ciklonok elkeresztelésére. A könnyen megjegyezhető és jól kommunikálható nevek a média dolgát is megkönnyítik a tájékoztatás során.

0 Tovább

Utoljára kommentelt bejegyzések