A szokásosnál is hűsebb tél után, az idei tavaszi időjárás is bővelkedett a fagyos meglepetésekben. Ugye a február végi és márciusi melegrekordok után (pl.: febr. 28. Kiszombor, 21,6 C°) áprilisban visszatért a tél, országos havazással, járhatatlan utakkal, áramszünettel és megközelíthetetlen településekkel. Úgy néz ki a május sem múlik el fagy és jég nélkül, mert néhány napja megdőlt az országos hidegrekord a korai fagyosszentek alkalmából (máj. 11. Zabar -2,4 C°). Most pedig a kialakuló heves jégesők miatt izgulhatunk...

Ilyen változékony, és sokszor nagy kárt okozó meteorológiai helyzetek idején, óhatatlanul sokakban felmerül a vágy, hogy de jó lenne valahogy az időjárást befolyásolni… Persze mások rögtön rávágják: „Azt kéne még csak! Nem elég, hogy tönkretesszük a környezetünket, még az időjárást is kényünk-kedvünk szerint akarjuk irányítani!?” Talán azonban még az ellenzők nagy része is egyetért azzal, hogy a természetnek, és embernek is egyaránt nagy kárt okozó meteorológiai jelenségeket jó lenne valahogy befolyásolni, enyhíteni. Bár sajnos (vagy szerencsére) még nem értünk el átütő sikereket az időjárás tudatos befolyásolásában, de azért vannak olyan területek, ahol már megvan a módszer és a technológia a megelőzésre. Ilyen jól elhárítható időjárási jelenség a jégeső is.

Épp a minap láttam a megdöbbentők videókat a gyöngyösi jégesőről, és a kialakuló jeges árvízről. Talán kevésbé jól dokumentáltan, de hasonlóan nagy károkat okozva több helyen is kialakul(t) jégeső, a mostani bizonytalan időjárási helyzetben. Elgondolkodtam én is, hogy ha egyszer megvannak a módszerek, sőt emlékeim szerin már régebben itthon is sikerrel alkalmazták őket, akkor miért nincs jégeső-elhárítás Magyarországon? Miért nem lehet erről mostanában hallani?

Nézzük meg először is milyen tudományos és kevésbé tudományos eszközökkel akarták az idők folyamán a jégesőt megelőzni… Megfigyelések alapján, már az ezernyolcszázas években próbálták az ég felé fordított ágyúk hangjával elkergetni a viharokat, kevés sikerrel.

Később robbanótöltettel megrakott rakétákat vetettek be a jégképződés ellen, célzottan a felhőkbe irányítva és úgy gondolták, hogy a robbanás következtében tovaterjedő lökéshullám összetöri a jégszemcséket. Sajnos ez a módszer sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A XX. század közepén jöttek rá, ha a jéghez hasonló kristályszerkezetű anyagokat juttatunk (kaolin, ólom- és ezüstjodid, valamint a fémoxidok többsége) a felhőkbe, akkor ezek ugyan elősegítik a jégszemcsék kialakulását, de megakadályozzák nagyobb méretűvé válásukat.

Ma ezen elv alapján, három eljárással akadályozzák meg a nagyobb jégdarabok kialakulását:

  • A háttérmagvasítás során már a zivatarfelhő kialakulása előtt 
         igyekszenek a reagens anyagot szétszórni a teljes veszélyeztetett
         légtérben. Ennél a módszernél általában repülőgépről juttatnak ki
         ezüst-jodidot. Nagyobb területre ez a módszer nagyon költséges, illetve
         zivatarfelhő kialakulása esetén pedig veszélyes.

  • Az injektáló magvasítás során rakétával juttatják a zivatarfelhőbe a
         szükséges mennyiséget. Sokkal célzottabban pontosabban lehet vele a
         megfelelő helyre és mennyiségben szétszórni az ezüst-jodidot, alkalmas
         már kialakult zivatarfelhők esetén is, viszont ez is elég költséges, főleg
         nagyobb területek megvédésére.
  • A feláramlás magvasításakor is ugyanazt az elvet használják, mint a
         fentieknél, de itt a felszínen elhelyezett un. talajgenerátorokkal, a
         talajból természetesen feláramló vízpára segítségével juttatják fel a
         megfelelő magasságba a reagenst. Itt egyszerűen elégetik az
         ezüst-jodidot, és a felszálló füst tartalmazza a kristályokat. Megfelelő
         helyeken felállítva ezeket a füstölőket, akár nagyobb térségek is
         védhetőek. Talán ez a legköltséghatékonyabb rendszer, mivel így
         elkerülhetőek a drága repülő eszközök használata.

Magyarországon az idők folyamán többféle módszerrel védekeztek a jégesők ellen. Az első komolyabb, nagyobb területeket érintő védekezés, 1976-tól indult Tolna, Baranya, és Somogy megyében, rakétás eljárással. 1991-től már a talajgenenerátoros technikával szervezték újjá a védelmet, ugyanezekben a megyékben, illetve 2014-től az Egri Borvidék is felépített egy 19 eszközből álló hálózatot. Ezek a rendszerek azonban csak az ország viszonylag szűkebb régióiban nyújtottak védelmet. Ha országos védelem egyelőre nincs is, de ezekben a régiókban így is kimutatható a védekezés jótékony hatása. A védekezés kezdete előtti átlagosan, évente 4,3%-os kárarányhoz képest az új rendszer bevezetése után 0,91%-os kárarányt sikerült elérni, ami 74%-os kárcsökkenést eredményezett.

Ezek nagyon szép eredmények, de sajnos nem nagyon vigasztalják az ország más régióiban évről évre egyre komolyabb károkat elszenvedő embereket. Szerencsére úgy tűnik, hogy rövidesen országos hálózat fog kiépülni, ugyanis idén ősszel az Nemzeti Agrárgazdasági Kamara koordinálásával, egy 984 talajgenerátorból álló rendszert kezdenek építeni, amely a tervek szerint 2018 májusára üzemkész lesz.

Ehhez a jó hírhez két megjegyzésem lenne. Egyrészt ismét felértékelődik a meteorológiával foglalkozó szakemberek szerepe, mert a védekezés egyik legfontosabb sarokköve a pontos, és megbízható előrejelzés lesz. Másrészt remélem, hogy e hálózat kiépítésénél nem csak mezőgazdasági területekre, hanem a településen élőkre is gondolnak, hisz az elmúlt években nem egyszer a városokban, épületekben és járművekben is igen nagy károk keletkeztek, amely véleményem szerint indokolttá teszi a lakott területek védelmét is.

Szűcs László