A természeti jelenségek elnevezési mániája egészen a XIX. századig vezethető vissza, az angol Clement Wragge hóbortjához. Az Ausztráliába szakadt meteorológus kezdetben görög és római mitológiai személyekkel társította a trópusi ciklonokat, majd – mert nem csak a viharok előrejelzéséért, de a nyelvi leleményességért is rajongott – helyi politikusok neveivel hozta őket párhuzamba, ily módon születhettek meg az "amerre Wilson jár, kő kövön nem marad" jellegű áthallásos időjárás-jelentések.

Az amerikai légierő a második világháborúban kezdte el az angol ábécé betűivel illetni a hurrikánokat, ezeket cserélték nem sokkal később a hadsereg meteorológusainak barátnői által ihletett lánynevekre. A National Weather Bureau 1954-től kezdte szabályzatilag rögzítve is nőknek keresztelni a trópusi ciklonokat, a világ nagy része pedig – csatlakozva a vezető hatalom nomenklatúrájához – követte Amerikát.

A módszernek nem az utónévkönyv utolsó lapja, hanem a '60-as évek feminista mozgalmai tettek be leginkább. A hurrikánok ilyetén elnevezése azt sugallja, hogy a nők feltűnése katasztrófával, romba döntött életekkel és elpusztított közösségekkel jár, mondták. A National Organization for Women miami szervezete az Ausztráliában egyszer már bevált módszert javasolta: térjenek át a szenátorok neveinek használatára. Nem véletlen, ha nem ismerősek számunkra jeles amerikai államférfiakról elnevezett ciklonok – az ötlet nem vált valóra, azzal a szintén feminista gondolattal együtt, mely a hangzásában "her-icane-hez" hasonló hurrikán kifejezést változtatta volna "him-icane-re". A National Weather Service mindenesetre 1979-re írásba foglalta, hogy férfinevek is adhatóak a hurrikánoknak – David pedig még abban az évben 2068 ember halálát okozva adott tragikus választ azoknak, akik addig csak a nőket találták pusztítónak.

http://photos.nj.com/njcom_photo_essays/2012/12/2012_best_hurricane_sandyphoto.html#photo-11984998

A New Jersey-i Ortle Beach parti sétánya a Sandy hurrikán pusztítása után (fotó: Lisa Rose, The Star-Ledger)

Minden évben 21 előre megadott névből áll a „készlet”, amelyből aztán érkezési sorrendjükben kapnak elnevezést az érkező ciklonok. A lista a politikai korrektség jegyében felváltva áll férfi és női nevekből, páros számú hurrikán esetén tehát fele-fele arányban találkozunk a nemekkel egy éven belül – a szezon hivatalosan júniusban kezdődik, első barátaink idén Arthur, Berta, Cristobal és Dolly lesznek. Hurrikánok azokból a viharokból lesznek, amelyek belsejében a szél sebessége eléri a 120 km/h-s sebességet, de nevet már azok is kaphatnak, amelyekben „csak” 63 km/h-val forog a levegő. Ha nem is túl gyakran, de vannak persze olyan évek, amikor ilyenből huszonegynél több alakul ki – ilyen volt 2005 is, amikor a meteorológusok „kifogytak” az előirányzott nevekből, így a görög ábécé betűit kezdték el hozzárendelni a ciklonokhoz.

A legpusztítóbb hurrikánok neveit az NBA-sztárok mezszámainak mintájára visszavonultatják. Bár – Amerikáról lévén szó – elsőre hajlamosak lennénk azt gondolni, hogy van ebben némi show-jelleg is, a visszavonultatás oka a World Meteorological Organization szerint inkább az empátia az áldozatok hozzátartozói és a károsultak felé. Ilyesmi legutóbb Ingriddel esett meg, „aki” 23 ember halálát és másfél milliárd dollárnyi kárt okozott tavaly szeptemberi mexikói feltűnésével.