A Nagy-korallzátony 2016-ot követően ismételten súlyos, lassan visszafordíthatatlan károkat szenved a tengervíz felmelegedése miatt. Ha tovább folytatódik a globális klímaváltozás, vajon meddig gyönyörködhetünk még benne? Képes újraéledni a térség? Vagy az idei korallfehéredés már végleges károkat okoz?  

Földünk legnagyobb kiterjedésű korallzátonya, Ausztrália északkeleti partja mentén, kb. 3000 km hosszan húzódó, több ezer korallzátonyból és 900 szigetből álló Nagy-korallzátony. Az arra járóknak - sőt még a világűrből is - gyönyörű látványt nyújt ez a természeti csoda, mely rengeteg élőlénynek ad otthont. A kérdés az, hogy vajon meddig?

Az elmúlt 20 évben ez a negyedik olyan alkalom, hogy a korallzátonyt tömeges korallfehéredés éri. Az idei azért is kiemelkedően fontos, mert eddig minden esetben (1998, 2002 és 2016) El Niño okozta a tengervíz felmelegedését, azonban jelenleg mindez anélkül zajlik.

2016-ban a korallzátony északi részének kétharmada sérült, míg idén főleg a régió középső harmadát sújtotta a fehéredés. Vannak olyan átfedési területek, ahol lassan már 2 éve tart ez a folyamat, és félő, hogy ezeken a helyeken a koralloknak nem lesz idejük regenerálódni, így végleg elpusztulnak.   

A Nagy-korallzátonyt ért korallfehéredés 2016-ban (bal) és 2017-ben (jobb), ahol a piros a legsúlyosabban sérült területet mutatja.
Forrás: ARC Centre of Excellence for Coral Reef Studies

A korallfehéredés egy súlyos betegség, mely során a korallok elveszítik színüket. Habár a korallfehéredést sok minden kiválthatja, jelenleg a víz hőmérsékletének megváltozása a legfőbb ok. Amikor a tengervíz túlzottan felmelegszik, a korallal szimbiózisban élő, és azok színét adó algák elhalnak. A rövidebb ideig fennálló melegedést még képesek átvészelni a korallok hozzáedződési mechanizmus révén (megfigyelhető, hogy a tengervíz gyors lehűlésére és közel 10 évre van szükség a regenerálódáshoz), azonban tartósabb melegedés hatására csökken ellenálló képességük, míg végül elpusztulnak. Tovább súlyosbítja a problémát, hogy hatására az itt élő állatok élőhelye és tápláléka is csökken, mely összességében az emberiségre is kihat.

A tenger felszíni hőmérsékletének eltérése az 1961-1990-es átlagtól
Forrás: NOAA, BoM

A Nagy-korallzátony helyzetét tovább rontja a töviskoronás tengericsillagok tömeges megjelenése, melyek megeszik a korallt, továbbá a heves időjárási események, mint pl. 2017-ben a Debbie ciklon, mely pont Ausztrália északkeleti részén csapott le.

Ahhoz, hogy erről a természeti csodáról ne csak múlt időben beszélhessünk, sürgősen megoldást kellene találni a globális klímaváltozásra, máskülönben örökre elbúcsúzhatunk a színpompás koralloktól!