Miért hullámzik a Balaton?

Óceánok és tengerek nyughatatlan vize örök ámulatba ejti a bámészkodót. Azonban tavak vagy folyók, de még akár egy pocsolya felszínén is láthatunk hullámokat. Hazánk legnagyobb tava, a Balaton sem kivétel. A hullámzás oka pedig nem más, mint a szél.

A folyadékok felszínén (például Balaton) a vízszintes irányú légáramlás (egyszerűbb nevén a szél) képes energiát közölni a vízzel, aminek következtében hipnotikus hullámokkal találkozhatunk. Hogy csak egy apró hullám-fodrot vagy óriáshullámot láthatunk a széltől függ. Számít a szélsebesség, a szél által megérintett vízfelszín kiterjedése, a szélre merőleges irányú vízfelület nagysága, a szélfúvás időtartalma. Persze nem lehet mindenért a légáramlatot okolni, fontos tényező a víz mélysége is.

A tudomány szeretne mindent számszerűen megmérni. A hullám magassága, hosszúsága, iránya és gyakorisága könnyen mérhető paraméterek közé tartoznak. Azonban az egymást követő hullámok nem egyformák. Különböznek magasságukban, hosszukban, hiszen a változó szél játékának vannak kitéve. Ezért az objektív jellemzés reményében úgynevezett szignifikáns hullámmagasságot használnak például a hajózásban. Hosszabb ideig figyelik a vízfelszínt (20 perc vagy akár 12 óra) és feljegyzik a hullámok magasságát. Majd nagyságrend szerint sorba állítják a mért értékeket és három részre osztják. A legnagyobb számadatokkal rendelkező harmadból átlagot képezve megszületik a szignifikáns hullámmagasság.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapján bárki megnézheti a Balaton hullámainak aktuális méreteit.

Balatoni időjárás

Mért adatok

Azok, akik tényleg megnézik az adatokat, találkozhatnak egy úgynevezett Beaufort-skálával (teljes nevén Beaufort szélerősség-skála). Ez egy fokozatrendszer, amit a 19. század elején dolgozott ki Francis Beaufort brit hajóskapitány. A szél erőssége és a hullámok magassága közötti összefüggés a hajózás kezdete óta nélkülözhetetlen tudás a tengerészek számára. A skála 0-tól 12-ig terjed. Ma már a szelet objektív módon tudjuk mérni, így a skálát főleg vízi sportokat űzők használják. De alkalmas arra is, hogy a hullámokat szemlélve mi magunk is megbecsüljük a szél sebességét. Például a húsz centiméteres hullámzás 9 km/h-rás szélre enged következtetni. Viszont a méteres hullámok már 25 km/h-rás szélsebességet jelentenek.

Beaufort-skála

A hullámok világa bonyolult. Például bár úgy tűnik, mozog a víz, valójában nem halad semerre. Ha kiválasztanánk egy vízmolekulát, amit nyomon követnénk, egyszerű körmozgást írna le. Gondoljunk csak arra, mikor egy gitár húrt megpendít a zenész, bár a hullám végighalad rajta még is a húr egyik pontja se jut előrébb.

Remélem a kedves olvasó viszont halad előre, és lehetősége lesz személyesen is megtapasztalni a hullámzó vízfelszín kellemes szépségeit egy forró nyári napon!

Földi Péter

1 Tovább

Nem mindig unalmas a borús égbolt

Az október 22-én érkezett erős hidegfront utáni napokban esős, borult idő a jellemző. Azonban a légköri folyamatok speciális összejátszása miatt ebben az időben is találhatunk érdekes és szép jelenségeket.

1. ábra: hullámzó felhők Budaörs felett (fénykép: elteforecast)

A hidegfront után sarkvidéki eredetű hideg, száraz, tiszta levegő árasztotta el a Kárpát-medence alsó légrétegeit. Ennek a légtömegnek a jellemzője, hogy igen stabil (nem alakulnak ki benne felhőket létrehozó feláramlások), illetve igen tiszta (a látástávolság a megfigyelések szerint a 45-50 km-t is elérte). Az ilyen alacsony szinten megülő hideg levegő felső határa úgy hullámzik, mintha egy tó felszíne lenne. Ez a hullámzás még kifejezettebb, ha hegyeken átkelő erős szél is társul hozzá. A hullámzást csak akkor tudjuk szabad szemmel megfigyelni, ha azt valami megfesti számunkra – jelen esetben a felhők.

2. ábra (fénykép: elteforecast)

A hideg „tó” felett, a melegebb levegőben kialakult rétegfelhőzet képes együtt hullámozni az alsó rétegekkel, és gyönyörű formákat létrehozni. A belső hullámokat a széllel a hegyeken átkelő levegő hozza létre, mely hullámok a levegő rétegzettségétől függően nagy magasságokig terjedhetnek. Jelen esetben a hideg légtömeg teteje jelentheti a hullámterjedés felső határát. A hullámok a kiváltó kényszertől függően rendkívül változatos irányúak és amplitúdójúak lehetnek, ahogy az a 3. ábrán is látható.

    

3. ábra: különböző nagyságú és irányú hullámok (piros vonallal jelölve), illetve az alapáramlás (sárga nyíl)

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Utoljára kommentelt bejegyzések